13. fejezet - Meglepetés

Sziasztok!

Kezdeném azzal, hogy rettenetesen sajnálom, hogy ilyen hosszadalmas ideig hanyagoltalak benneteket, de egyrészt nem igazán volt ehhez ihletem, másrészt idő hiányában is szenvedtem. De most így a szünet örömére végre tudok új kaszabolással szolgálni.^^ Jó szórakozást!

 Az álom szinte magától nyomott el, amíg éjszaka próbáltam összerakni a tegnap történteket. Ma reggel is hasonlóképp megviselten kelek, mint előző estéim után. Karomat vágások díszítik, én pedig a látvány hatására ismét szédülni kezdek, és az „álmomban” találom magam.

12. fejezet - A telefonbeszélgetés

 Hullámzó érzelmek kavarognak bennem. Nem tudom, kiben bízhatok, hiszen csupán anya van mellettem. Dylannek biztosan vannak kapcsolatai. Tudom, hogy nincs egyedül. Az ablakomon kifelé bámulok. Unott csend uralkodik a külvilágon, csapán néha bukkan fel egy autó. Nyomott az idő, kissé álmossá is tesz, így hanyatt vetem magam az ágyon. Az üres plafon még unottabb, mint a kihalt utcák. Elképzelem, milyen szépen díszítené Dylan vére. Megnyalom a számat. Kitör rajtam az éhség, így lehunyom a szemem, azonban sehogy sem tudok elaludni. Hirtelen hangos szóváltásra leszek figyelmes lentről. Felállok, és odalépek az ajtó mellé hallgatózni. Anyukámat hallom, ahogyan valakivel veszekszik. Bizonyára telefonál. Már sétálnék vissza az ágyamba, ám egy szó megragadja a figyelmem.

 - Nem akarok Securus lenni!

11. fejezet - Az új szabályok

 A szobám falai közt vagyok. Kínoz a tudat, hogy nekem tényleg egy gyilkosként kell leélnem további életemet, és képtelen vagyok arra gondolni, hogy ezzel csak magamnak teszek jót.

 - Te önző ribanc! – suttogom magamnak, és amint leszorítom a két szemhéjamat, könnycseppek sokasága kezd felgyülemleni bennük.

 Idegesen nyitom ki az ajtót, és rohanok el egészen a konyháig, hogy egy friss pengével láthassak neki saját bőrömnek. Nem is! A húsomig akarok ma hatolni, hogy ne csak az élvezet, hanem a fájdalom is úrrá legyen rajtam. Bűnhődni akarok tetteimért!